Magyarországon néhány éve még szinte teljesen ismeretlen volt ez a kedves kis állatka. Nehéz a nyomára akadni a hazai szakirodalomban, a lexikonok közül is egyedül csak Brehm említi az Állatok világában. Története A dél-amerikai Andokból származik, Chilében őshonos, de előfordul Argentínában és Peruban is. A degu hazájában a hegyvidéki füves, bokros területeket kedveli. Föld alatti járatokat ás, melyek átmérője 8-10 cm, mélységük pedig 40 cm körüli. Leírása A degu a rágcsálók rendjébe tartozó kisemlős. A kifejlett példányok testhossza 12-23 cm, súlya 170-300 g. A farok hossza megközelíti testhosszát. Bundája barnás aguti színű, hasa krémszínű vagy világosszürke, nagy, sötét szeme körül krémszínű folt. Mancsa ezüstszürke, öt ujjal. Farka végén fekete bojt van. Hátsó lábai erőteljesek. Bajusza hosszú, érzékszervei igen fejlettek. Beszerzése Célszerű egészen fiatal, 6-8 hetes állatokat beszerezni, mivel azok még viszonylag békésen rendezik egymás között a hatalmi viszályokat. Csak teljesen egészséges, csillogó szemű, jó kondíciójú állatot válasszunk. Sajnos előfordul, hogy egyes idősebb egyedek lerágják a kölykök farkának végét, ami talán a dominancia kimutatásával állhat összefüggésben: bojtos farkuk afféle "hatalmi jelvény" szerepét tölti be, amelynek elvesztése együtt járhat a csoporton belül betöltött rangjuk elvesztésével is. Az állat helyének kialakítása Mielőtt új kedvencünket hazahozzuk, érdemes kialakítani a végleges helyét. Ez 2-4 példány esetén ne legyen kisebb, mint 100x50x60 cm. Ha terráriumot építünk, tetejét erős acélhálóból vagy -rácsból készítsük, és a szellőzés miatt jó, ha az egyik fala is ebből készül. Másik jó megoldás, ha egy acélrácsos kalitkát építünk át oly módon, hogy a műanyag alja helyett egy akkora méretű terráriumot szerkesztünk, amire rácsatolhatjuk a rácsos részt. Így egy nagyszerű, emeletes, kombinált kalitkát kapunk, ami egyesíti a két megoldás előnyeit (pl. jó a szellőzése, de nem tudják kikaparni belőle az almot, beterítve vele a fél szobát). A degu nagymértékben társaságkedvelő állat, ezért legalább kettőt tartsunk; ha nem akarunk szaporulatot, akkor egyneműeket. A magányosan tartott degu szenved és könnyen depressziós lesz, még akkor is, ha naponta több órát foglalkozunk vele, hiszen szinte állandó társaságot igényel. Ha már van egy degunk, amikor az új jövevény érkezik, semmi vész, könnyen összeszoktathatók. Osszuk a kalitkát két részre, így különítve el őket egy hétig, aztán összeereszthetjük őket. Ha eleinte harcolnak egymással, ne ijedjünk meg: meg kell állapítaniuk a rangsort. Ha hím- és nősténydegukat akarunk együtt tartani, soha ne legyen egynél több hím egy családban, mert a nőstényekért véres harcokat vívnak! Etetés-itatás A degu táplálékának alapját a széna képezi, ez lehet réti széna és lucernaszéna is. A lucernát csak szárítva, de minimum fonnyasztva adjuk nekik. Nagy kedvencük a pitypang, ennek a levelét és a virágját is örömmel fogyasztják. Zöldeledelként megteszi a saláta, a tyúkhúr, a sóskalevél, reteklevél is. Fontos a jó minőségű mageleség. A legoptimálisabb összetétel a rágcsálóeleség és a csincsillatáp egyenlő arányú keveréke. Ebből egyedenként egy jó marékkal adjunk naponta. Bár igencsak szereti, kiegészítésként ne adjunk plusz tökmagot, napraforgót, diót vagy más olajos magvakat, mert ezek nemcsak erősen hízlalnak, de idővel májkárosodást is okozhatnak. Az aranyszabály: hagyjuk ki a puffasztó hatású zöldségeket, gyümölcsöket (pl. kelkáposzta, karalábé, bab, banán stb.). Vigyázat! A krumpli héja egyenesen mérgező a számukra! Ún. egéritatóban kapjanak minden nap friss vizet, nagyon hamar megtanulnak inni belőle. A víz különösen fontos akkor, ha szoptatós nőstény van a háznál. Időnként (főleg a vitamin- hiányos téli időszakban) feloldhatunk benne egy kis C-vitamint. Egy 50 mg-os tabletta egynegyedét törjük porrá és szórjuk az itatóba. Gondozás Más állatokkal szemben nem éreznek félelmet, ezért legyünk óvatosak, ha macskát vagy kutyát is tartunk. Nagyon kíváncsiak, megszagolnak és megkóstolnak mindent, ami új a számukra. Futtatás közben ezért állandó felügyeletre van szükség, hacsak nem akarjuk, hogy a szobát a saját ízlésük szerint alakítsák át. Az elektromos vezetékek miatt különösen veszélyes magukra hagyni őket, hiszen azt is megrághatják. A deguk átlagéletkora a természetben mindössze 1 év, legalábbis ennél idősebb példányt eddig nem tudtak befogni. A fogságban tartott egyedek élettartama általában 4-5 év, de hallottam már 8-10 éves degukról is. Szaporítás Egy hím mellett tarthatunk több nőstényt is (de fordítva sohasem). A deguk már négy-öt hónaposan szaporodóképesek. A vemhesség ideje 89-92 nap, de csak az utolsó hónapban kezd nőni a nőstény pocakja. A kicsik fejletten, szőrösen, nyitott szemmel jönnek a világra. Egy-egy kíváncsibb példány már néhány órával születése után elindul felfedezni környezetét. Pár naposan már kint hancúroznak az anyjuk körül, egyhetesen kezdik kóstolgatni a szilárd táplálékot. Öt hétig szopnak, hathetesen elválaszthatók.